AGUAFILTER lég és helyiségtisztító berendezés

Az első porszívók közel már száz éve készültek, de alapvető működési elvük szinte semmit sem fejlődött. A mai napig egy papír vagy szövött gyűjtőzsák próbálja meg felfogni a beszívott szennyeződéseket (több kevesebb sikerrel) a legújabb berendezések is maximum még néhány szűrőbetét behelyezését vagy egy ciklonrendszer kialakítását tudták fejlődésként felmutatni, melyet szintén szövetbetét próbál megszűrni!

És itt a probléma gyökere!

A papírszöveteknek illetve textilzsákoknak ugyanis légáteresztőnek kell lenniük. Ezt egy rácsos porózus (textil vagy papír) anyag teszi lehetővé. Tehát elvileg a porzsák egyik feladata, hogy magába tartsa a a legapróbb szennyeződést is, de át is engedje a levegőt. Ez két teljesen ellentétes feladat! Hogyan is tehetné meg, hogy átengedje a levegőt, de magába tartsa a mikroszkopikus szennyeződéseket.

Egyszerűen fogalmazva: SEHOGYAN! Ezt szabad szemmel is látni lehet. Ha egy használt porzacskó oldalát az ember megpöcögteti, és egy erős elemlámpa fényének segítségével megvilágítja, akkor jól látható és érezhető az eltávozó szennyeződés, melyek célzott végállomása a porzacskó lett volna. Ezek a szennyeződések kerülnek újra a légtérbe a porszívó (vagy inkább "porfújó" :-( bekapcsolásakor, hiszen a beáramló levegő, a porszívózsák rácsos, porózus szerkezeten a nagy légárammal gond nélkül átpréseli azokat és visszajuttatja a szoba légterébe. Az eredményt mindannyian ismerjük; a szoba ismét poros lesz és a légtérben még legalább 6-8 órán át (!) lebegnek a mikroporok, gombák és az atkaürülék... a takarítás meg kezdhető előröl. Ez egy állandó porkörforgás. Nem ürül ki sosem a lakásból, a porzacskóban lévő szerves anyagok bomlási-rothadási folyamata baktériumokat, spórákat és az atkák újabb millióit termeli, melyeket a következő használatkor a "porfújó" mind kilök a szobánk levegőjébe. Ez a szervezet számára egy nagyon megterhelő folyamat, az emberi szervezet ösztönösen idegenkedik "ettől a fajta porszívózástól".

A porzsákos rendszerek másik nagy hátránya, hogy a légszállítási képességük a porzsák telítődése során rohamosan csökken....de mindenekelőtt két fontos dolgot kell megkülönböztetni. Egyrészt az elektromos hálózatból felvett fizikai áramfelvételt, a másik, az ebből légszállításra fordított "szívó" teljesítmény. Tapasztaljuk, hogy a porszívógyártók előszeretettel írják készülékeikre nagy számokkal, hogy 1200-1500W, sőt ma már nem ritka, az 1800-2000W -os készülék sem. De azt, hogy ebből mennyi a légszállításra fordított hasznos teljesítmény, azt már kevésbé „szeretik” kihangsúlyozni. Ugyanis az csak 250-350 W. És ez "természetesen" tiszta porzsák esetén értendő, ami a takarítás során a telítődésnél akár a felére, harmadára is csökkenhet. Mint az előbbiekben volt szó róla, ahhoz, hogy a szűrökön ne juthasson át szennyeződés ezért egyre kisebb, porózus anyagokat használnak, de ezáltal a levegő átjutása is nagymértékben akadályozzák, de így a pórusaik pillanatok alatt, akár az első négyzetméter takarítása után telítődnek.

Magyarul: a szűrőbetétek fizikális légáramcsökkenést idéznek elő!

Ezáltal szinte teljes mértékben lecsökkentik a légszállítás hatékonyságát. Az eredményt pedig mindannyian ismerjük: kellemetlen fullasztó porszag, közülük is ezáltal a legveszélyesebb ún. mikroporok jutnak ki a „porszívónak” nevezett készülék hátoldalán.

Azonban itt mutatkozik meg az AGUAFILTER egyik fő erénye, hogy vízszűrős rendszerével és szeparációs leválasztásával mindennemű szennyeződést képes bent tartani a víztartályban a takarítás végeztéig.

Mindeközben a kilépő levegő kristálytiszta friss és illatos. Nem beszélve arról, hogy pár hetes használat után jelentősen csökken a lakásban található por mennyisége, akár 70-80%-al is (!) hiszen nem kerül vissza a lakás levegő-por körforgásba, hanem a vízzel együtt a lefolyóban végérvényesen távozik. Már csak "hab a tortán", hogy az AGUAFILTER üzemeltetési költsége csak az áramfelvételre és az alkalmankénti 4 liter csapvízre korlátozódik, és nem kell porzsákokra költeni :))

>>> Kapcsolat